Rendezvényeink

                   Vasárnap reggel indultunk útnak az iskola épülete elől. Mit sem sejtve búcsúztunk el szüleinktől, ugyanis akkor még nem tudtuk, miféle kaland vár ránk. Az odaút elég hosszú volt, de azért csak elütöttük az időt. Két óra múlva zenei kísérettel megérkeztünk Donovaly-ra.

                   Síléceinket a földszintre vittük, ami nálunk számítva az alagsor volt. Először a lányok és a fiúk egy szobában voltak, de aztán később a lányok átcuccoltak a szomszéd szobába. Jól jártunk, mert a felújított részt kaptuk, szóval a fürdőben volt talajfűtés. J Volt még időnk sötétedés előtt, így kimentünk síelni. Minden sílecke előtt bemelegítettünk, nehogy meghúzzuk valamelyik végtagunkat. Első sí- leckénk a megállás volt, ami bármennyire is könnyűnek hangzik, nem volt az. Végre besötétedett. Szabadok lettünk! Bárhová mehettünk a szálláson, a középsulisok emeletét leszámítva, de úgy gondoltuk, hogy azon a napon inkább csak a fiúkat zaklatjuk a szomszéd szobában. A nap végeztével mindenki elvonult aludni.

                   Az elkövetkező napokban rengeteg vicces poénos dolog történt. Sorban potyogtunk le a felvonókról, még a tanító bácsi is. Megismertük Tangát, aki gitározott, míg mi egy páran a lépcső alatt torkunkszakadtából énekeltünk. Bizony. A lépcső alatti helyiség a törzshelyünkké vált. A fiúk elbeszélése szerint Csémy Pali esténként szeretett morogni az ágyban. J A sok játék, amiket szórakozásból találtunk ki, épp kapóra jött. Az „Igazság vagy merészség?” játékot gyakran játszottuk. A fiúk ezekben automatikusan részt vettek. Egyik legkínosabb pillanatom az volt, mikor azt kaptam feladatul, hogy kössek a fejemre egy kendőt, és kiáltsak oda az idegen társaságnak, hogy „Helló fiúk!” Voltak ilyen őrült pillanataink. De legtöbbször mégiscsak Borika tudott minket megnevettetni. Dominik! Máté! – szokta kiabálni. Sokan még beceneveket is kaptunk. Kedvenceim a „Betonyos, Aranyhaj, Törpike, Tanga, Pápai Joci, Nagyszemű, Sanyi” és így tovább.

                   Síversenyt is rendeztek. Sokat gyakoroltunk rá, és meg is lett az eredménye. Benne voltam az első 3-ban. Nagyon izgi volt. Az utolsó napunk búcsúzkodással telt.

 

 

                   Annyi diákot megismertünk, és nem akartuk otthagyni őket. Még búcsúdalt is énekeltünk. Kár, hogy csak ilyen rövid volt ez a kirándulás. Remélem, a tanító bácsi megtalálta a tegnapi napot. J

                   Jókedvűen mentünk oda, és rosszkedvűen tértünk vissza… Bármikor szívesen visszamennénk. J