Rendezvényeink

Meglátogattuk a szombathelyi testvériskolánkat

            Iskolánk néhány tanulója idén jutalomkirándulás alkalmából Szombathelyre látogatott. Két napot töltöttünk ebben a csodálatos városban. Korán reggel indultunk az iskolából, és hosszú utazás után megérkeztünk a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskolába. Májgombóc levessel és tejfölös karfiollal vártak minket. Miután megebédeltünk, ellátogattunk a Múzeumfaluba, ahol rengeteg érdekes információval gazdagodtunk. Az ott található házak mindegyike egy falu jellegzetes házikója. Ezeket az eredeti helyükön lebontották, és itt építették újra, hogy az utókor láthassa, hogyan éltek régen az emberek. Egy kedves Úr vezetett minket körbe. Figyelmünkbe ajánlotta, hogy nem minden ház tetején található kémény. Az ilyen házakban az ajtó fölött volt kivájva egy lyuk, ahol a füst távozhatott a szobából. Mivel a meleg levegő könnyebb, ezért hamarabb elszáll. Általában az emberek abban a helyiségben aludtak, ahol főztek. Később olyan házakba is bementünk, ahol már volt kémény. Megtudtuk, miért füstös konyha a füstös konyha. A házakban lévő kemencét is alaposan leelemeztük. Régebben, hogyha egy család kemencét akart építeni, akkor a mester mindjárt azt kérdezte tőlük, hogy hány kenyeres legyen. Ebben mérte a kemence nagyságát. Kívül a kemence nem volt meleg, bent tartotta a hőt. Ha a háziasszony épp sütött valamit benne, addig a pitvarán meg tudta főzni a levest. Emellett láttunk még templomot és kocsmát is. Amíg a csoportunk egy része a házakat nézte, a többiek Aporral, a magyar vizslával játszottak, vagy épp a lovakat etették. Ebben a kis falucskában minden tájegységnek megtalálható a rá jellemző háza. A végén készítettünk langallót is, ami olyan, mint a lángos. Utána még készítettünk karkötőt, Bóna Dénes tanár úr vezénylete alatt pedig szőttünk. Ez után a fárasztó nap után visszamentünk az iskolába, ahol megvacsoráztunk. Finom gulyással vártak minket. Ahogy végeztünk, elosztották, hogy ki melyik családnál tölti az éjszakát. Általában mindenkit párokba raktak. A családok nagyon aranyosak voltak, kedvesek. Miután megérkeztünk hozzájuk, este még páran tettünk egy kis városnézést, megnéztük a főteret, a templomot. Néhányan elmentek moziba. Kellemes estét töltöttünk náluk. Másnap délelőtt az iskolában zajlott a program. Részt vettünk irodalmi vetélkedőn, később labdát és mágnest készítettünk, majd megnéztük az iskola előadását. Weöres Sándor: A holdbéli csónakos című darabját adták elő az iskola színjátszósai. Gyönyörű előadást láthattunk tőlük. A délutánt városnézéssel töltöttük, és mindenki kapott egy kis szabadidőt, hogy körülnézhessen. Öt órakor az evangélikus templomban egy ünnepi műsort nézhettünk meg, ahol a mi iskolánk tanulói is felléptek. Az ünnepség után elballagtunk az első világháborús emlékműhöz, ahol meghallgattuk a polgármester beszédét. Két szavalatot is hallhattunk, az egyiket iskolánk tanulója, Dóczé Sándor Efraim adta elő. Végezetül pedig mécsest gyújtottunk az emlékműnél. Ezzel zárult a trianoni megemlékezés. Mi is elköszöntünk az újonnan szerzett barátainktól. Megígértük, hogy jövőre nálunk ismét találkozunk. A hazaút hosszú volt, mindenki nagyon elfáradt. Másnap örömmel meséltük a barátainknak, az osztálytársaknak, hogy milyen szép élményekkel gazdagodtunk.

Sándor Karina