Rendezvényeink

Visszaemlékezés a sítúrára

Már régóta vártuk a sítúrát, s az indulásnál mindenki nagyon izgatott volt. Mikor odaértünk, elszállásoltak minket a Zora panzióban. Gyorsan kipakoltunk, hogy minél hamarabb síelhessünk. Az igazgató bácsi megmutatta, hogyan kell felvenni a sícipőt.

           Amikor kimentünk a sípályára, már kezdtük is a tanulást. Először csak a kisebb dombra engedtek fel. Az alapok begyakorlása után Konkolyi tanító bácsival felvonóba ültünk, és felmentünk a nagyobb sípályára. Kezdetben csak lassan és óvatosan jöttünk le a sípályán. Az egész napos kemény gyakorlás után estére egészen belejöttünk. Annyira, hogy alig bírtuk abbahagyni. A fárasztó nap után svédasztalos vacsora várt minket. Utána teli hassal jókat nevetgéltünk, beszélgettünk, monopolyztunk. A hosszas bolondozás után mindenki fáradtan kidőlt. Reggel hétkor volt az ébresztő, s a reggeli után újra sícipőbe léptünk. Egész nap síeltünk, de már nemcsak a narancssárga pályán, hanem a kéken is. A kék pályán történtek a legnagyobb esések. A harmadik nap pihenésképpen felvonóval felmentünk a Lomnici-csúcsra. Gyönyörű látványban volt részünk. Visszafelé az igazgató bácsi és a gyakorlott síelők síléccel ereszkedtek le a fekete pályán. A többiek Konkolyi tanító bácsival felvonóval tértek vissza az alacsonyabban levő sípályára. A negyedik nap is síeléssel telt. Az este kicsit későbbre tolódott a takarodó, mivel ez volt az utolsó éjszakánk a panzióban. Nagyon sokat viccelődtünk, s még jobban megismertük és megszerettük egymást. Másnap reggeli után összepakoltunk, majd még egy utolsót síelhettünk, amit nagyon élveztünk.

            Szomorúan, de rengeteg élménnyel tértünk haza. Sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan elröpült ez a pár nap. Nagyon jól éreztük magunkat, és ha csak kezdő szinten  is, de mindenki megtanult síelni.

Képek

Majtán Flóra, Pivoda Vivien, Szabó Barbara – 8. osztály