Rendezvényeink

Végre elérkezett a várva várt nap. 2016.június 6-án reggel csomagokkal felpakolt gyereksereg gyülekezett az iskola udvarán. Bepakoltunk az autókba.....és irány a surányi vasútállomás! Hosszú volt az út, míg végül többszöri átszállás után megérkeztünk a célunkhoz, Szádalmásra, a Granárium hotelba.  Megláttuk a szállásunkat, ami olyan volt, mint egy palota! (Žigo Boglárka) Rögtön a megérkezésünk után elvezettek bennünket a szobáinkba kipakolni.(Gabriel Dániel) Csodaszép tágas szobákban laktunk! Minden szobában volt fürdőszoba, WC, televízió. Szuper volt az étkező is, ahol naponta ötször ettünk. Finomakat főztek nekünk. Az udvaron játszótér volt csúszdával, hintával, mászókával és egy kézzel hajtható körhintával. Első este pizsamapartit tartottunk. Megmásztunk egy meredek betonfalat, majd krétával rajzoltunk is rá. (Zsidek Zoé) Voltunk egy alagútban is, ahol olyan sötét volt, hogy szinte semmit nem láttunk. (Pilinský Evelyn) Sok mindent láttunk, sok szép helyet bejártunk. Négyszer túráztunk, ami jó volt, de nagyon fárasztó. Kedd, szerda és csütörtök folyamán kb. 20 km-t tettünk meg! Az utolsó túra volt a legizgalmasabb, mert kezdett borulni, s visszafelé futólépésben jöttünk le. ( Zsidek Lilla) Legyőztünk 2 hegyet, átkelve a hegyen Magyarországra is átjutottunk. Érdekes, mert felfelé könnyebb volt menni, viszont lefelé csúsztak a kövek. (Zsigó Enikő) Megnéztük a Szádelői völgyet és a Jászói-barlangot. Legérdekesebb a barlang szíve volt, ami állítólag ha leszakadna, a barlang összeomlását okozná. (Fábik Regina) A barlangban ki voltak állítva  barlangi állatok csontjai is, amelyek több ezer évesek voltak.(Žigo Boglárka) Persze nemcsak túrából álltak  a napok! Kézműveskedtünk is. Termésekből, virágokból, kavicsokból készítettünk képet, de előtte fehérre kentem a Ricsit naptejjel. Ásványokat, köveket gyűjtöttünk, majd virágokat szedtünk, amiből aztán herbáriumot készítettünk. Megtudtuk, hogy a mókus régi neve evet, elmentünk az Evetesbe.(Zsidek Lilla) Békaporontyok százait láttuk a körtvélyesi tó partján. Mikroszkópok segítségével azt is láttuk, ami szabad szemmel nem látható. Sütöttünk kalácsot is, a fiúk dagasztották, a lányok töltötték, formázták. A világ legfinomabb, legomlósabb kalácsa lett!(Kováč Péter) Csináltunk „tanító néni, ez nagyon finom! „pizzát, amin mindenki dolgozott, öröm volt látni a sok kis szakácsot.(Zsigó Enikő) Minden este fáradtan mentünk „csicsikálni“. (Bresztyák Jázmin) Megtanultuk azt is, hogyan készül a palóc csigatészta. Naponta pontoztuk a szobákat, így nagyon ügyeltünk a rendre is.(Bálint Kimberley) Utolsó napon tartottunk egy mini bulit. Meglátogatott bennünket a Granárium hotel kabalacsigája. Mivel mindenki kiállta a hét próbáit, a lányokat hegyi tündérekké, a fiúkat lovagokká avatta. Persze az avatáshoz lovagi, ill. tündérjelmez is kellett. (Bresztyák Jázmin) Elérkezett a hazaindulás napja, amit egyikünk sem várt! (Žigo Boglárka) Péntek délután, június 10-én elindultunk haza. Buszozás, vonatozás után fáradtan szorítottuk magunkhoz aggódó szüleinket. Boldog voltam, hogy otthon vagyok, s nem kell tovább utazni!(Pilinský Evelyn) Volt mit mesélni! Még szerencse, hogy naplót írtunk az élményeinkről, így az élménybeszámolóhoz a naplóból puskázhattunk! Aznap arról álmodtam, hogy még mindig Almáson vagyok, s olyan jó ott, hogy haza sem akarok menni!(Fábik Regina)                                            

Bukovszky Nóra a gyerekek naplója alapján